Bármely szervezet működésének elengedhetetlen feltétele egy jól szervezett és felépített intézményi struktúra. A kezdeti anarchikus állapotok után mára egy kiforrottnak tekinthető és évek óta jól működő, több pilléren nyugvó rendszer jött létre. Az alábbiakban áttekintő jelleggel bemutatjuk a kollégium szervezeti kereteit, amelyek nagyban meghatározzák működését és mindennapjait.

A Széchenyi István Szakkollégium legfőbb döntéshozó szerve a szakkollégiumi gyűlés, ahol minden tagnak szavazati joga van, választhat és választható. Ez a fórum hivatott arra, hogy megalkossa és módosítsa a kollégium szervezeti és működési szabályzatát, illetve személyi kérdésekben, tisztségviselők választásában döntsön.

A Szakkollégium igazgatója tapasztalatával és szakmai tudásával segíti a kollégium működését, képviseli az egyetem vezetése, illetve más külső személy előtt a szakkollégium testületi véleménye alapján. A Szakkollégium esetenként nevelőtanárt választhat, akinek feladata, hogy elősegítse a szakkollégium tagjainak szakmai fejlődését, illetve közreműködjön az igazgató munkájában.

A seniori tisztséget tradicionálisan a frissen végzett széchenyisek töltik be. Legfőképpen a kollégium szakmai és közösségi életének előremozdításában vállalnak szerepet.

A szakkollégiumi gyűlés minden februári ülésén megválasztja a Diákbizottság (DB) hat tagját és titkárát, amely testület szeptemberben kiegészül két, az újonnan felvett szakkollégisták által maguk közül választott személlyel. A DB-titkár a legfontosabb tisztségviselő a szakkollégiumban, mivel ezen poszt betöltője felelős a kollégium mindennapi zavartalan működéséért és az operatív döntésekért. A DB-ülés a szakkollégium életében felmerülő kérdések megvitatásának, a napi döntések meghozatalának és a sokoldalú információáramlásnak a színtere, a szakkollégium folyamatos, demokratikus működésének fóruma. A Diákbizottság dönt a szakkollégium életének egészét érintő, de nem stratégiai jelentőségű ügyekben.

A kollégium másik fontos intézménye a Szakmai és Tudományos Tanács (SzTT), amely az utóbbi években rendszerint hat tagból és az elnökből áll, és a szakmai munka koordinálásáért felelős. E testület szervezi meg - a tagok véleményét, igényeit szem előtt tartva - a kurzusokat, előadásokat, más szakmai rendezvényeket, illetve az elő-TDK-t.

A Felvételi Bizottság (FEB) a kollégiumi tagok utánpótlásáért, rekrutációjáért felelős. A testület általában hat FEB-tagból és a FEB-elnökből áll. Ez a szervezet irányítja a kollégium marketingjét az első és másodéves egyetemisták körében, szervezi meg a felvételit, valamint dönt arról, hogy kik kerüljenek be a kollégiumba.

A gazdasági felelős kezeli a kollégium pénzügyeit, tartja a kapcsolatot a Széchenyi István Szakkollégium Alapítvány kuratóriumának tagjaival. A DB-titkárral egyetértésben készíti el és nyújtja be a kollégium költségvetését a Diákbizottságnak.

A Kollégium egyéb tisztségviselői közé tartoznak a könyvtárfelelősök és a számítógép-felelősök. Ezenkívül a szakkollégiumi gyűlés ad hoc bizottságokat, felelősöket választhat meg egy-egy terület irányítására.

A Széchenyi István Szakkollégium legfőbb működési alapelve a demokratikus döntéshozatal és a diák-önkormányzatiság. Ennek szellemében született a szakkollégium Szervezeti és Működési Szabályzata (SzMSz) is, amely értelmében a szakkollégiumi gyűlést évente legalább négy alkalommal - de három tag kérésére bármikor- össze kell hívni. A különböző testületek ennek az intézménynek kötelesek beszámolni, saját hatáskörükben teljes autonómiát élveznek. A testületek ülései nyilvánosak, ezeken bárki felszólalhat és elmondhatja véleményét, ugyanakkor szavazati joggal csak a szakkollégiumi gyűlés által az adott testületbe megválasztott tagok rendelkeznek. Az eljárási szabályok lehetetlenné teszik a puccsszerű döntéseket, mivel csak hosszú előkészítés után lehet SzMSz-t módosítani, illetve személyi kérdésekről dönteni. Az utóbbiak esetében a titkos szavazás az irányadó szabály, amelytől eltérni csak a szakkollégiumi gyűlés egyhangú döntésével lehet.

Ezek az elvek a szakkollégiumnak fennállása óta alapvető pilléreit képezik lényeges változtatás nélkül. 1991-ben nagy vita bontakozott ki arról a kérdésről, hogy legyen-e kabinetkormányzás, azaz a szakkollégiumi gyűlés csak a DB-titkárt válassza meg közvetlenül, míg a DB-tagokat a DB-titkár kérje fel. Ez nagymértékben sértette volna a fentebb említett elveket, ugyanakkor a javaslat támogatói szerint hatékonyabb rendszer kialakulását idézte volna elő. Végül a szakkollégiumi gyűlés leszavazta e javaslatot, így megmaradt a DB-tagok közvetlen választása.

Miután a Szakkollégium tagjai világnézetük, mentalitásuk illetve érdeklődésük szempontjából is különbözőek, természetes az, hogy egyes kérdésekben nézeteltérés alakul ki. Ehhez kapcsolódóan kell megemlítenünk a kollégium másik fontos alapelvét, a konszenzusra való törekvést. Ezen pozitív hozzáállás nélkül szinte lehetetlen lenne demokratikus keretek között élő kollégiumot hatékonyan és tartalmasan működtetni.

A heterogenitás a mindennapi életben is jelentős problémák forrása lehet, ezért fontos, hogy megértéssel viseltessünk egymás iránt. Ez a Szakkollégium "gyermekkorában" sem volt másképp. A '90-es évek elején - amikor a szakkollégiumi mozgalom politikai, közéleti szerepvállalása még sokkal intenzívebb volt - szükségessé vált a kollégium saját véleményének kialakítása is. Ennek köszönhetően született az a döntés, hogy a Szakkollégium nevében csak a DB által feljogosított tag foglalhatott állást a külvilág felé, amelyet előtte egyeztetnie kellett e testülettel. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a Kollégium sohasem világnézeti vagy ideológiai alapokon, egyes politikai pártokhoz kötődően szerveződött, hanem a szakmaiság jegyében.

A szakkollégium további fontos alapelve - ahogyan neve is mutatja - a magas szintű szakmaiság. Már kezdetben alapkövetelmény volt egy elfogadott TDK dolgozat megírása, 1992-től pedig a tagsági viszony kritériumai közé tartozik félévente legalább egy kurzus elvégzése. Aki ezt nem teljesíti, az automatikusan kizáródik, amire sajnos minden évben van egy-két példa.

Az új tagok toborzása az egyik legfontosabb feladat a kollégium életében. A szakkollégium első évében még nem került sor felvételire. Az első nyilvánosan meghirdetett tagfelvétel 1988 májusában történt. A felvételin - hasonlóan a mai rendszerhez - a jelentkezőknek először egy írásbeli kérdőívet kellett kitölteniük, amit egy szóbeli forduló követett. Ezen az elbeszélgetésen nem a hallgató lexikális tudására kíváncsi a bizottság, hanem elsősorban a gondolkodásmódjára, nyitottságára és egyes témákról vallott nézeteire.

Az első években egy kilenctagú Felvételi Bizottság döntött a felvételizők sorsáról. Ez - ellentétben a mai rendszerrel - úgy működött, hogy minden felvételizőt egy véletlenszerűen kisorsolt háromtagú részbizottság hallgatott meg. Ez a megoldás a szubjektivitás kiszűrésére volt hivatott, azonban a döntéshozóknak egy év után rá kellett döbbenniük arra, hogy a közel egynapos döntési eljárás nem a legjobb eredményhez vezet. Ezután került sor a mai felvételi rendszer megalkotására. Így alakult ki egy héttagú Felvételi Bizottság, amelynek tagjai minden felvételizőt meghallgatnak. Habár ez sem küszöbölte ki a majd' félnapos döntéseket, de mint azt az eltelt évek tapasztalatai is bizonyítják, sokkal hatékonyabbá és megalapozottabbá tette a döntéshozatalt. A Felvételi Bizottság eleinte saját soraiból választott elnököt, 1998 óta pedig a kollégiumi gyűlés közvetlenül dönt személyéről.

A kilencvenes évek közepétől a Felvételi Bizottság nemcsak magáért a felvételi lebonyolításáért, hanem a kollégium "marketingjéért" is felelős. Munkájuk leglátványosabb mutatója az adott évben felvételizettek száma, amely az alapítás óta a következőképpen alakult:

1989-ben alakult meg a Végzett Széchenyi István Szakkollégisták Társasága (VSzSzT), melyben a Szakkollégiumot sikeresen elvégzettek mellett a leköszönt igazgatók, nevelőtanárok és seniorok is taggá válnak. A társaság céljai közé tartozik, hogy a valaha volt Széchenyisek tartsák egymással a kapcsolatot, félévente legalább egyszer-kétszer találkozzanak. E szervezet az egyetlen formális kapocs a jelenlegi tagság és a végzettek között, ami tovább növeli jelentőségét.

A Széchenyi István Szakkollégium a BCE Ráday utcai Földes Ferenc Kollégiumának második emeletén működik. Összesen 55 férőhellyel rendelkezik, melyeket saját tagsága között oszt fel. A szakkollégistáknak - hasonlóan a többi kollégistához - kollégiumi díjat kell fizetniük, melynek fejében használhatják a kollégium infrastruktúráját. A Ráday utcai épületben a szakkollégium rendelkezik továbbá egy könyvtárhelyiséggel, egy irodával, egy TV-szobával és két raktárhelyiséggel. Az előbbi kettő lehetőséget nyújt arra, hogy kurzusainkat, kisebb előadásainkat helyben tudjuk megrendezni. A komolyabb előadásokra a kollégium alagsori helyiségében kerül sor, amely nagyobb létszámú közönség befogadására is alkalmas. Az utóbbi évek pályázati forrásai lehetővé tették, hogy minden egyes szakkollégiumi szobában korszerű számítógépet helyezzünk el. Problémát jelent azonban, hogy a számítógépek karbantartása, felújítása időről-időre jelentős tétellel terheli meg a kollégium költségvetését.

A Szakkollégium 1989-ben alapítványt hozott létre pénzügyeinek kezelésére. Költségvetésünk az 1999-2002 közötti időszakban volt a legnagyobb, átlagban elérte az évi 6 millió forintot. Legfontosabb elemét a kurzusrendszer finanszírozása jelenti, mivel tanáraink rendszeres havi díjazásban részesülnek. Ezen felül igen jelentős tétellé nőtték ki magukat az adminisztrációs és egyéb, a szakkollégium alapvető működéséhez szükséges költségek, a kurzusokhoz kapcsolódó fénymásolások, valamint a tanárokkal és más szervezetekkel való kapcsolattartás. A kiadások harmadik legnagyobb tételét a különböző táborok költségei jelentik. Igyekszünk mindig lehetőségeinkhez mérten támogatni tagjainkat, hogy ne teljes önköltségi árat kelljen fizetniük e programokon, s így a nehezebb anyagi helyzetben lévőknek is elérhetővé váljék a részvétel. A fentebb említett tételeken kívül ugyanakkor sok kisebb, ám éves szinten jelentős költség terheli a Szakkollégium kasszáját. Ezek közé tartoznak a kisebb beruházások, az előadások szervezése és lebonyolítása, valamint az ehhez kapcsolódó adminisztrációs költségek. A gyakorlatban a rutinjellegű gazdálkodási döntések a DB hatáskörébe tartoznak, míg a kollégium könyvelését fizetett szakember végzi.

A Szakkollégium kiadásait nagyrészt pályázatokból finanszírozzuk. A kollégium legbiztosabb támogatója az 1990-es évek végéig a Soros Alapítvány volt, amely azonban szakkollégiumi programját 1999 és 2002 között több lépcsőben megszüntette. A szakkollégiumi mozgalom - s így a Széchenyi - első számú támogatójává 1999-től kezdődően a Miniszterelnöki Hivatal vált, amelynek pályázati programja lehetővé tette, hogy olyan programokat és fejlesztéseket is meg tudjunk valósítani, amelyekre addig pénz hiányában nem nyílt lehetőségünk. Ez a program 2002-ig működött, és megszűntével nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. A Szakkollégiumi Mozgalomnak 2003 őszén sikerült az Oktatási Minisztériumtól egy nagyobb összegű támogatást elnyernie, így ebben a félévben megoldott a finanszírozás. A kapott támogatás azonban csak "tűzoltásra" elég, a kollégium közép és hosszú távú működésének anyagi háttere egyenlőre nem biztosított. Két hosszútávon biztosnak tűnő bevételi forrásunk a személyi jövedelemadó egy százalékából befolyt összeg, és a tatai önkormányzattól kapott támogatás, amely az ottani rendezvényeink finanszírozására ad fedezetet. A jövőre nézve fő tennivalóink közé tartozik a finanszírozási nehézségek megoldása.