A díjat a szakkollégisták közösségi munkájának támogatása céljából a Végzett Széchenyi Szakkollégisták Társasága (VSZSZT) alapította 2002-ben. Király Rita 1988-1990 között volt a szakkollégium tagja, s szakkollégistaként sokat tett azért, hogy az újonnan felvett széchenyisek megtalálják helyüket a szakkollégiumban és a közösség tevékeny tagjává váljanak. A díjban minden évben a szakkollégium azon tagja részesülhet, aki az adott tanévben a legtöbbet tette az új szakkollégisták integrálásáért. A díjazott személyéről az újonnan felvettek döntenek a májusi kollégiumi gyűlésen, s a díjazott a nyári táborban kapja meg a plakettet, s ekkor jelenti be azt is, hogy milyen közösségi célra szeretné fordítani a végzett széchenyisek által felajánlott pénzösszeget.

A következőkben Király Ritát mutatja be két egykori barátnője, széchenyis társa, Vizi Márta és Herczeg Hajnalka, majd legutóbbi díjazottunk, Molnár Timi mondja el, mit is jelent számára a díj, milyennek látja a széchenyis közösséget.

A díj eddigi kitüntetettjei:



Lendület, vidámság, tettek - kerek arc, hirtelenszőke (nem festett!) haj, apród frizura, nagy kék szemek, kissé kerekded formák - mindig jókedvűen, jászsági temperamentumával, ízes beszédével, az életet minden porcikájában élvező, érdeklődő lány.

A kép, amely bennünk él, akik ismertük, rengeteg apró közös élményből tevődik össze. Olyan élményekből, amelyek a formálódó közösség, egy mini, de véresen komolyan vett demokrácia, tudományos műhely és azzal párhuzamosan a rendszerváltás izgalmas éveihez kötődik. Leginkább persze a mindennapok apróságaira, barátságokra, szerelmekre, csalódásokra, felfedezésekre, nagy feladatokra és vállalásokra, bulikra, kirándulásokra, vitákra, hajnalig tartó beszélgetésekre gondolunk meleg szívvel, mint azóta is a koleszlakók generációi.

Ebben a közegben a lányok élesztőként működtek - Ritus különösképpen. Nagy tapasztalatú néptáncosként vont be minket a táncházmozgalomba, hordtuk az életmentő Magyar Nemzetet, bibliát, gyerektápszert, sajtot, olajat, szamizdatot Erdélybe. Együtt ismerkedtünk meg Kallós Zoltánnal a Fekete-tói vásárban az ébredező vásározók hajnali tüzeinek egyikénél, jóféle áfonyalikőr és szatmári szilva társaságában. Az államvizsga előtti héten még bejártuk a Gyimest és gyakran zavartuk a szakkoli tudományos vagy éppen borgőzös csendjét énekléssel.

Kezdeményezésére megszerveztük az első szakkolis farsangot. Megadtuk a módját, egész délután tonnaszámra sütöttük a csöröge fánkot finom rumos baracklekvárral. Ritus nagy álma teljesült azzal, hogy Mary Poppins bőrébe bújhatott. Máskor szilveszteri gyalogtúrát szervezett a Pilisbe, ahol az óriási zúzmarától roskadozó fáktól elvarázsolva addig mentünk, míg a várva várt szilveszteri buli alvásba fulladt.

Egyéniségének összetett mivoltát mutatja, hogy az Universitason keresztül rendszeresen munkát vállalva minden percét hasznosította. Így került sor arra, hogy a SZÜV berkein belül Ritus megkezdte az angol nyelv tanulmányozását, természetesen egy tündérmeséből, szótár nélkül.

Feltétlen tudásvágya közrejátszott abban, hogy pillanatok alatt bárkivel megismerkedett, az újonnan felvettekről is mindig mindent tudott.

Az egyetem után már csak néhány év adatott számára, mégis hihetetlen karriert futott be a Philipp Morrisnál. És amilyen lendülettel toppant be az életünkbe, olyan hirtelen hagyott is itt minket.