Ad�sz�munk: 19011802-2-43

A Széchenyi István Szakkollégiumot 1987 februárjában Gyöngyösön alapították. Ahhoz azonban, hogy tisztán láthassuk a Szakkollégium történetét, vissza kell nyúlnunk a 80-as évek elejére.

1980 augusztusában B. Kiss Tamás és Moldovai Viktor vezetésével a Közgazdaságtudományi Egyetemen megalakult a Közép-Európa Kör, amely előadások szervezésével hívta fel magára a figyelmet, elsősorban a közép-európaiság gondolatát állítva a középpontba. 1984-ig ezek a rendezvények és klubestek eseti jellegűek voltak. Ekkor azonban a szervezőgárda bővülésének köszönhetően az előadások és a klubgyűlések megsűrűsödtek, sőt egy évre rá szakmai önképzőkör jellegű programokra is sor került. Az évtized derekára a Közép-Európa Kör tematikája kibővült társadalompolitikai, politológiai és egyéb kérdésekkel. A csoport immár Közgáz Társadalomtudományi Klub néven hetente két-három előadást is szervezett, nem ritkán 100 fő feletti létszámmal, amely jelezte, hogy szükség van ilyen estekre. A Klub a klubmozgalomban is jelentős szerepet töltött be. Tagjai azonban elmélyültebb szakmai munkát akartak végezni, s így elérkezettnek látták az időt szakkollégiummá alakulásra.

1986. október 26-án a Ráday utcai kollégium 207-es szobájában gyűltek össze a Közgáz Társadalomtudományi Klub tagjai, és itt határozták el a szakkollégium megalapítását, melyet az 1986. október 28-i klubgyűlésen hagytak jóvá. Az egyetem fenntartásokkal fogadta, míg a többi diákszervezet többsége egyértelműen támogatta az új szakkollégium megalapítását. Az akkori új oktatási törvény értelmében öntevékeny csoportot csak bejelenteni volt szükséges, míg új kollégiumot csak az egyetem alapíthatott, ezért az egyetlen lehetőség a Széchenyi István Szakkollégiumi Csoport megalakítása volt, és annak bejelentése az egyetem felé. Így 1987. február 22-én Gyöngyösön, 30 alapító taggal megalakult a Széchenyi István Szakkollégiumi Csoport, amely működését a magyar kollégiumi tradíciók valamint az angol college rendszer tapasztalatai és hazai alkalmazásának lehetőségei határozták meg.

A Szakkollégium Széchenyi István nevét vette fel, nemcsak a kiváló politikus és szakember előtt tisztelegve ezzel, hanem elsősorban a felelősségteljes és a közösség iránt elkötelezett személyt állítva példaként a tagok elé.

1987 júniusában, gyakorlatilag felvételi nélkül újabb 21 tagot fogadtak maguk közé az alapítók. Ekkor azonban a szakkollégiumba való bekerüléssel még nem járt együtt automatikusan kollégiumi férőhely. Csak fokozatosan sikerült elfogadtatni a Földes Ferenc Kollégiummal, hogy a szakkollégium saját szempontjai alapján veszi fel a tagjait, és ennek során nemcsak a szociális helyzetre van tekintettel. A szakkollégium néhány év alatt elérte, hogy 51 ággyal szabadon rendelkezzék egyetlen emeleten, s így a bentlakó primér közösség kialakulásának és fenntartásának egyik alapfeltétele teljesüljön.

A szakkollégium történetében igen fontos időszak volt 1987 ősze. Szeptember 26-27-én a kollégium kihelyezett ülését tartotta Verőcemaroson, amelyen a tagság többek között elfogadta működési alapelveit, illetve a szervezeti és működési szabályzatot. Két nappal később, szeptember 29-én került sor az első tisztségviselő-választásra. 1988-tól azonban a kollégium átállt a tavaszi tisztújítás rendszerére, ami azóta is érvényben van. 1988. február 1-jén az Egyetemei Tanács egyhangúlag elismerte a Széchenyi István Szakkollégium megalapításának tényét.

A kollégium harmadik évében, 1989. július 1-én tartotta 10 fő részvételével a Végzett Széchenyi Szakkollégisták Társasága alakuló közgyűlését, mely szervezet a kollégiumot elvégzők legfontosabb fórumává vált.

Az 1990-es évek elején a Szakkollégium elindult a professzionalizálódás útján. Fizetett tanárok vezette, szigorú számonkéréssel, a kizárás szankciójának figyelembevételével szervezett kurzusokból álló rendszert épített ki. Ez komoly konfliktusokat okozott a tagság körében, mert a kollégiumon belül voltak olyanok, akik bizonyos közösségi értékeket és az egyéni függetlenség értékeit féltették tőle. Ez a feszültség az egész időszakot jellemezte. Mindazonáltal egyre megbízhatóbban működtek a kurzusok, és a szakmai profil sem változott nagymértékben, továbbra is főként társadalomtudományi témákkal foglalkozott a kollégium.

1993-ban a kollégium elhatározta, hogy nem csak közgazdász-hallgatók, hanem bármelyik budapesti felsőoktatási egyetemen tanuló diák jelentkezését elfogadja. Eleinte inkább szociológus, majd jogászhallgatók jelentkeztek a kollégiumba. A hajdan nagy vitát kavart újításról mára már egyértelműen kiderült, hogy a kollégium hasznára vált, noha technikai és egyéb okokból a többséget továbbra is a közgazdászhallgatók képezik.

A Szakkollégium a kezdetektől fogva szoros kapcsolatot tartott fenn a határon túli magyar diákszervezetekkel. A 90-es évek elején ez a viszony elsősorban a felvidéki magyar egyetemisták - az akkori Csehszlovákia különböző egyetemein, nem utolsósorban Prágában működő - szervezeteivel volt erős. Az évtized közepére ez a kapcsolat egy kicsit meggyengült, gyakorlatilag az október 6-i aradi koszorúzásokra korlátozódott. Erre azonban a mai napig tradicionálisan minden évben sor kerül. A határon túli magyar egyetemistákkal kiépített szálak megerősödéséhez segített hozzá az 1994-ben első alkalommal Lakitelken pénzügyi és közép-európai politikai eszmetörténeti témában megszervezett nyári tábor, amely szintén hagyományt teremtett. A pénzügyi rész sikerének köszönhetően Pénzügyi Nyári Tábor, majd Pénzügyi Nyári Egyetem néven kerül megrendezésre mind a mai napig.

Az időszak nagy kihívásának számított a Diákbizottság reformja. Fölvetődött ugyanis, hogy választás helyett a Diákbizottság tagjait a DB-titkár jelölje ki, egyfajta munkacsapatot szervezve maga köré. A vita sokáig tartott, és az eredeti elvek megtartásával zárult. A szakkollégium "alkotmánya" kiállta a próbát.

Sikerült a szakkollégium gazdálkodását is professzionális módon, alapítványi formában megszervezni, amire nagy szükség is volt, mivel egyre több és nagyobb összegű pályázati forrás állt a kollégium rendelkezésére. Az 1989-ben létrehozott alapítvány a mai napig meghatározó szerepet tölt be gazdálkodásunk megszervezésében.

1996 ismét a szakmai munka terén volt sorsfordító év, mivel ekkor vezettük be azt a reformot, mely a bonyolult beszámolási és halasztási rendszert áttekinthetővé tette, kiépítette a lépcsőzetes kurzusrendszert (alapozó-, ismeretbővítő- és kutatókurzusok), megteremtette a lehetőséget a tutori képzésre, valamint a döntéshozatal megkönnyítésének érdekében a szakmai munkára vonatkozó szabályok nagy részét egységesítve, az SZMSZ-nek alárendelt, de önálló "jogszabályban" rögzítette. Három évre rá hasonló, a szakmai rendszer tartalmát érintő reformot határozott el a kollégium. Ennek során kialakultak az ún. sávok, amelyek alapján ma is szerveződnek a kurzusok, előadások.

A kollégium szervezeti-demokratikus életére a korábban megállapított formák és szabályok rögzülése a jellemző. Minden választott testület (a Diákbizottság, a Szakmai Tudományos Tanács és a Felvételi Bizottság) egymástól függetlenül működik, rendszeres, jól szervezett, de tartalmilag folyton megújuló tevékenységet folytat.

A kilencvenes évek második felében a Soros Alapítvány által kiírt pályázatok jelentették a legfontosabb forrást a szakkollégiumok számára. Ezen biztos háttér az évtized végén fokozatosan megszűnt. Ennek ellensúlyozására, a szakkollégiumi mozgalom - nem kis mértékben a Széchenyi kezdeményezésére - az állami költségvetésben képes volt saját jelentőségét elismertetni. A nagymértékben ennek köszönhető szakkollégiumi együttműködés sajnos nem érte el a kívánatos szintet. Továbbra is létezik szakkollégiumi szolidaritás, vannak közös rendezvények, de az általunk kezdeményezett érdekvédelmi "föderáció" mai napig nem valósult meg.

Szakmai rendszerünk a 2001-es évben nyerte el jelenleg is működő formáját. Az év első felében vezettük be az opponensi rendszert, amelynek keretében a tagok beszámolóit nem tanáruk, hanem egy külső - a témában szakértő - személy bírálja el. Az év második felében pedig a hétvégi intenzív képzést az egyéni kutatómunkával párosító ún. Repülő-egyetemekkel egészült ki szakmai rendszerünk. A szakmai munka egyik fokmérőjének tekintett tudományos diákköri dolgozatok versenyében a szakkollégium tagjai mind mennyiségi, mind minőségi szempontból megállták, és napjainkban is megállják a helyüket.

A Szakkollégium a 2002-es esztendőben ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját. Ennek keretében került sor egy Jubileumi Konferencia megrendezésére, melyen különböző szakkollégiumi generációk mutatták be a kollégiumot úgy, ahogy ők tagságuk alatt látták. Az alapítókat és az őket követő generációkat hallgatva egyértelművé válhatott mindenki számára, hogy kollégiumunk immár felnőttkorba lépett.

Az idei év gazdálkodásunk rendbetételével kezdődött, és finanszírozási problémákkal folytatódott, amelyet - ha csak átmenetileg is - az őszi félév elejére sikerült megoldani. Előtérbe került az újonnan felvettek integrációjának előmozdítása, amely a kollégiumi közösség összetartozását hivatott erősíteni. Szakmai programok tekintetében az egyetemi oktatás újabb és újabb kihívásokat eredményez, melynek köszönhetően a hiánypótló alapozó felkészítés helyett egyre jobban előtérbe kerülnek az egyetemi tananyagra épülő, de azon túlmutató kurzusok. Ezért is tartozik legfontosabb feladataink közé forrásaink biztosítása, hiszen ennek hiányában a hosszú távú tervezés egyik alapvető feltétele hiányozna.